kizárom a külvilágot, egyedül élek egy álmot, a csend nyugtató, már nem szívszorító. a némaságban hangosan kacagok, a sötétben fényként világítok, a csend a részem lett, már nem az ellenségem. halld meg a csendet, hogy mit üzen neked! ha figyelsz, hallasz bátorítást, erőt…

Amikor reggel felkelsz mély álmodból, és rájössz, amit átéltél, nem a valóság volt egy röpke kis pillanatra végiggondolod, miért nem azt a képet szánta neked a sorsod. Örömben fürdőzve nem élheted az életet, meg kell érezned a fájdalmas szeretetet, a szenvedést, a haragot,…

Mint ág a falevélhez, mint csillag az éghez, mint szirom a szárhoz, úgy kötődünk egymáshoz. De féltelek elveszíteni téged, teljesen csak veled élek! Veled, mert valamikor egyek voltunk, egymásnak sírtuk el minden bajunk. Ezt adta a világ nekünk: kettő az egyben lehetünk.…